Sziasztok!

Május elején készült egy kisfilm egy közeli, több mint száz éves bányáról, az alábbi szöveggel:

„4-5 éve történt, K. barátom egy délelőtt felhívott, ám miután nekem feltűnt hogy alapvetően cél nélküli telefonálásról van szó, rákérdeztem és kiderült hogy tényleg. Épp a köbös tartályát töltötte az itatóknál, a bányából kifolyó vízzel. Rákérdeztem milyen bányáról van szó, kiderült hogy a helyiek tudnak egy járatról, amelyet már olyan rég bezártak, hogy nem szerepel sem a turistatérképeken, sem bányászat történeti kiadványokban. Akkor eldöntöttem, ha egyszer lesz időm rá, felkeresem a helyet.

Pár hónapra rá, J.-ra vitt az utam, de sok időm nem volt, csak a töltőhelyig, azaz az itatókig jutottam, ahol a pásztorok a hegyoldal felé mutattak, "ott van a medence, onnét jön a víz". Most is itt gondoltuk kezdeni a kutatást, de már az elején problémákba ütköztünk. Ugyanis a járványhelyzet miatt már az oda vezető utat is lezárták, hogy a turisták ne jussanak el a vízimalomig. Már majdnem feladtuk, mikor mentő ötletként felhívtam K.-t, hátha tud segíteni.

Erre megkaptam az arcomba hogy miért nem szóltam előbb. Május elseje J.-on hagyományos ünnep, ilyenkor a focipálya mellett éjszakába nyúló majálist szoktak szervezni, ahol párszor előfordultam mint vendég, hát mit mondjak, a szálláshelyemre menet a főút is keskeny volt, ha a Tavitündér nem segít, az árokban töltöm az éjszakát. A rendezvény a járványra tekintettel, idén elmaradt. K. barátainak egy szigorúan 99 fő alatti csoportja ezért pótmajálist tartott a szomszédos szőlősoron, egy présház udvarán.

***

K.-ék kitalálták, majd pár gyerek feljön velünk, az utat úgyis ismeri mindenki. Össze is állt a csapat. Lényegében jött az összes gyerek, de még egy kutya is.

Romos présházak mellett mentünk el:

Majd egy löszfal után az út meredeken emelkedni kezdett, a talajon pedig furcsa keresztirányú mélyedésekre lettem figyelmes, olyasmi, mintha lépcső lett volna, de mégsem:

Hamarabb megérkeztünk mint gondoltam volna. Az út nem tartott negyed órát. Ami először feltűnt, az maga a medence, amelyet beton födémmel és egy lekerített nyílással láttak el. Ahogy közelebb értünk, már látszott a cső, ahol szokatlanul tiszta és hideg víz folyik ki. A csövet követve egy egyre mélyülő árokba jutunk, ahol a cső fokozatosan eltűnik a sár alatt.

Az árkot balra kikerülve, felfelé az erdőben, mindenfelé süllyedéseket lehet látni, amelyek akár horpák is lehetnek.

A csövet követve a meredek falig, nyilvánvalóvá vált, a bánya létezése nem legenda. Jól látható a földből kiálló bányafa, amelyik a vágatot biztosította, amíg (szándékosan vagy természetes úton?) beomlott a bejárat. A csövet még előtte vezethették be a vágatba.

És most egy kis szakmai rész következik. A modern bányaművelés előtti időszakban, kutatófúrások hiányában, a bányavágatokat a felszínre bukkanó ásványkincsektől, azaz a kibúvásoktól indították, követve ezeket a hegy belseje felé. Mivel a fakadó vizeket gépek és energia nélkül nem tudták kiszivattyúzni, a vágatokat a bejárat irányába lejtősen kellett kiképezni. Ennek további előnye volt, hogy a rakott csilléket nem kellett vontatni, inkább fékezni, főleg a kijárattól a völgyig tartó meredek lejtőn. És itt meg is fejtettük a mélyedések titkát: Valószínűleg a bányavasút talpfái voltak itt. A bányaművelés módjára csak következtetni lehet, kamra-pillér fejtéssel, kézi jövesztéssel termelhették ki a szenet, faácsolat biztosítással, amely a nedves környezetben nem állta az idő próbáját. A helyiek emlékei szerint az 1930-as években szüntették meg a termelést, a víz azonban továbbra is folyt kifelé. A terület tengerszint feletti magasságából ítélve ez nem karsztvíz, az jóval mélyebben van, inkább rétegvíz lehet, amelynek az alsó zárórétegét törték át a táróval, egy mesterséges forrást létrehozva. 1962-ben a termelőszövetkezet állattartó telepének vízellátását innen sikerült megoldani ingyen energiával, a bányabejárat relatív magasságát kihasználva. Ehhez alakították ki ezt a vízművet, a táróba benyúló dréncsövekkel, a tározó medencével és a vízvezetékkel, amelyhez egy tolózár akna is tartozik. Ha a vezetéket javítani kell, itt lehet elvileg szakaszolni. Amikor a fogyasztási helyeken elzárják a csapokat, a víz az oldalsó túlfolyón távozik, majd lefolyik a patakba.

Nemrég kiderült, ezzel a táróval csak belepiszkáltak a szénvagyonba, a nyolcvanas évekbeli kutatófúrások további vastag barnaszén rétegeket találtak itt a hegy alatt, azonban az eocén program kudarca után már nem merték felvállalni egy újabb bánya nyitását.”

***

És mi történt a videóval?

A vágások, az animációk egy heti munkával elkészültek, majd feltöltöttük a csatornára. Veszett ütemben elindult felfelé. Komolyan, megijedtem, amikor fél nap alatt a megtekintések száma meghaladta a település lakosságát. Kik nézik ennyien és miért?

Majd jött egy rejtélyes telefonhívás. K. volt a vonalban. Már készültem a gratulációra, mikor fagyos hangon megszólalt: „Vedd le a videót a csatornáról. Délig van rá időd, különben a terület tulajdonosa megy a rendőrségre” Mi van? Én nem emlékszem semmiféle kerítésre, de egy jelzésre sem, hogy magánterület lenne. Minden esetre a barátunk érdekében leszedtem. Majd készítettem egy rövidített változatot, a terület és a szereplők megnevezése, valamint az animációk nélkül:

Remélhetőleg a közeljövőben ismét feltehetjük az eredeti verziót.

A napokban elkészült egy zenés tartalom is:

Ha tetszenek a videók, nézzétek meg, valamint iratkozzatok fel a további tartalmakért. 

Bányarém