Sziasztok.
Tavitündérrel együtt kezdtünk kisfilmeket készíteni 2020. márciusában.
Két fő témánk van. Egyik az urbexes - kirándulós - ipartörténeti jellegű, másik pedig a zenés tartalom.
Mindkét irányzatnak jelentős előzménye van. 1996-97-ben egy évet töltöttem el a bányaiparban, koromból és a nulla tapasztalatból kifolyólag rendszeresen az elvégzendő munkák legalját kaptam, ennél fogva egy életre meghatározó élménnyé vált. A faléz-tól kezdve a péntek esti eriszdelahajamat jellegű ivászatokig sok minden történt az egyszerű dolgozóval, amitől a bányászat még a többi nehézipari ágazathoz képest is egyedi kultúrával rendelkezik. Sajnos nálunk kihalóban van a szakma, hogy miért, annak elemzése messzire vezetne.
A mi dolgunk az, hogy egyrészt megismertessük a bányászat igazi arcát, mivel az 
emberek többségében csak a hét csákányos törpe képe él, másrészt hogy megpróbáljuk fenntartani az érdeklődést ez az underground kultúra iránt, távlatilag pedig, ha egyszer újra le kell mennünk felhozni a nyersanyagot, ne a nulláról kelljen kezdeni.
Hogy a zene hogy jött képbe? Tavitündér egy nap küldött egy telefonos hangfelvételt, amelyen tisztán elénekelte az "Akkor szép..." kezdetű dalt. Írtam vissza neki, ezt simán el tudom játszani gitáron. Elhamarkodott kijelentés volt. A több mint húsz év kihagyás után már az sem volt világos, melyik oldalát kell pengetni a gitárnak. Az öreg, csehszlovák hangszert szó szerint a régi disznóólból kapartam elő, szörnyű állapotban: Az összes húrt megette a rozsda, szét voltak szakadva. Kár hogy nem fényképeztem le, a minden irányba szétálló húrokkal úgy nézett ki, mint a félszemű, félfülű kandúrom bajszai. Mint a klipből látszik, a húrlábat két imbuszcsavarral sikerült valamennyire rögzítenem, hogy ne hulljon szét.
1993-98 között több zenekarban is megfordultam, punkzenekarban gitáros-"énekes"-ként, fúvószenekarban dobosként, majd lightos rockzenekarban basszusgitáros poszton. Finoman szólva egyik sem repített a világhírnév felé, ennek több oka van, legfőképpen a rossz időzítés. A kilencvenes évek az élőzene számára általában a túlélésről szólt, egy vidéki, angolul nem beszélő fiatalokból álló zenekarnak körülbelül annyi esélye volt befutni, mint Molnár Krisztiánnak az űrhajós castingon. De sok minden rám ragadt azokból az évekből, a koszon kívül, főként úgy általában a zene szeretete.
Tavitündér jóval fiatalabb nálam, sem nehézipari, sem zenekari tapasztalata nincs, ellenben több énekkarban is sikeresen helytállt a szoprán szólamban, ráadásul jól kezeli a kamerákat. A két történet itt ér össze. Amikor videózni kezdtünk, magától értetődő volt, hogy megpróbálkozunk feldolgozás jellegű videoklippekkel is. Ezért elmentünk bevásárolni, a filmezéshez szükséges eszközök mellett vettünk új gitárt is, a következő zenés klipben már szerepelni fog.
A Youtube csatorna linkje:
https://www.youtube.com/channel/UCIVoIrwNhQdR43zcQA-ksfw
Bányarém
